Színezd újra

Miután Aida szakított Zsomborral, egy ideig nem találta a helyét a világban. Egyrészről megkönnyebbült, amiért pontot tettek erre a nyögvenyelős időszakra, és a nehézségek ellenére kerek lezárást kapott a történet. De azért persze hiányzott neki a fiú, hiszen három évet töltöttek együtt. Céltalanul lebzselt a lakásban, néha csak ücsörgött az ágyán, néha az internet világába menekült.
Március nyolcadikán, Nőnapon csak még magányosabbnak érezte magát. Szomorúan nézte, ahogy mások virágot kapnak, és a párjukkal pózolnak közös képeken, miközben ő a négy fal között kuksol. Végiggörgette a Facebook hírfolyamát, és belefutott Rafael állapotfrissítésébe. A férfi egy virágos képet tett ki az oldalra, és azt írta hozzá: „Lányok, nők, sok boldogságot kívánok nektek!”
Át sem gondolván, mit tesz, hozzászólt:
– Rám fér...
Néhány perc múlva privát üzenetet kapott Rafaeltől.
– Mi a helyzet? Miért fér rád?
– Szakítottunk Zsomborral.
– Sajnálom. De fiatal vagy, leszel még bőven szerelmes.
– Tudom... csak most olyan üresnek, megfakultnak érzem magam.
– Ilyenkor ez természetes. Adj magadnak időt, és ha jobban leszel, színezd újra a kis világodat!
– Színezd újra, színezd újra az életet, ha megfakulna... – idézte Aida az ismert slágert.
Válaszul Rafael felhívta őt, és néhány percnyi csevegés után találkozót beszéltek meg.

Aznap a lánynak ugyan nem volt sok kedve kimozdulni, de lemondani sem akarta a találkát, hiszen már hónapok óta nem látta Rafaelt. Így hát összeszedte magát, és elment a megbeszélt helyre.
Később, amikor a Margitszigeten ültek egymással szemben egy asztalnál, és Aida mesélt a szakításról, a férfi pedig figyelmesen hallgatta őt... a lánynak egyszer csak feltűnt, mennyire helyes az arca abban a pillanatban. Valami történt. Eddig Rafael egy különös lelki társ volt számára, most azonban észrevette őt férfiként. Nem értette, mi történik. Évek óta ismerik egymást, miért pont most? Mi változott hirtelen? Minek köszönhető, hogy Aida úgy érzi, ebben a pillanatban helyére került a kirakós utolsó darabkája?
Aznap a lány úgy viselkedett otthon, mint egy szerelmes tinédzser. Kanál helyett villával akart cukrot lapátolni a teájába, és az elhasznált filter helyett a kanalat dobta a szemetesbe. Anyja kérdéseire csak elpirult és zavartan vihorászott. Éjjel nem tudott elaludni, forgolódott, és Rafael arcát látta maga előtt, újra meg újra lejátszva magában a pillanatot, amikor megtörtént. A pillanatot, amikor szerelmes lett a férfiba.
Zavarodott volt és döbbent, de mélyen belül úgy érezte, elkezdte újraszínezni a lelkét valami különös, eddig ismeretlen érzés, amely most mégis úgy köszöntött rá, mintha mindig is ott lett volna a sötétben.