Sárga tulipán

Aida nem tudta sokáig titokban tartani Rafael előtt, hogy beleszeretett. A márciusi találkozásuk után hosszas sms-váltásba mélyedtek, amely kisebb-nagyobb szünetekkel több napon át tartott. Az egyik üzenetben valahogy szóba került, hogy a lányban átkapcsolt valami, Rafael pedig azt felelte, ő is érzékelte, hogy megváltozott közöttük a légkör. Innen már nem volt visszaút. Aida kezéből kicsúszott az irányítás, és bár úgy érezte, komplett idiótát csinál magából, mindent leírt. Rafael pedig szinte adta alá a lovat a kérdéseivel és megjegyzéseivel.
– Nem értem, mitől lettem ilyen kiemelt személy az életedben – írta egyszer.
– Mindig az voltál. Csak most még társult mellé egy új érzés…
Rafael ekkor felhívta őt, hogy így folytassák a témát, mert az írást ide már túl személytelennek érezte.
– Gyakorlatilag te most szerelmet vallottál – állapította meg a vonalban.
– Igen. – Aida nem látta értelmét a tiltakozásnak, tagadásnak. Miért ne lehetne őszinte?
– Szerintem nem kell ezt ennyire túlreagálni. El tudok veled képzelni egy jövőt, és nagyon szép dolgokat látok. De ahhoz akarni kell. Neked is, nekem is. És a türelmedre van szükségem, mert túl sokáig voltam magányos, és elszoktam a nőktől.
– Akkor most mi lesz?
– Most az lesz, hogy ha legközelebb találkozunk, követelni fogom az ölelésedet.

Ennek ellenére, amikor megejtették a találkozót, Rafael nemhogy nem követelte az ölelését, de teljességgel elzárkózott a testi érintkezéstől.
Aida kezdett kétségbeesni. Azt hitte, azzal, hogy leteríti a lapjait a férfi előtt, megkönnyíti a dolgok alakulását, és innentől kezdve minden rendben lesz. Ám nem így történt. Rafael ugyanis nagyon szélsőséges viselkedésről tett tanúbizonyságot randevúról randevúra. Az egyik találkozóra hozott neki egy szál sárga tulipánt, később pedig elfeküdt a padon, ahol ültek, és Aida ölébe hajtotta a fejét. A lány majd’ kiugrott a bőréből örömében, szinte euforikus boldogság járta át. A következő találkán azonban Rafael újra elzárkózott, és szinte hozzá sem szólt – onnan a lány sírva ment haza.

Egyszer a férfi küldött neki egy sms-t, amiben a következő állt:
– Veled álmodtam.
– Mit?
– Hát nem homokvárépítést.
– Igen, gondoltam, hogy nem ilyesmi volt benne.
– Nem, szeretkezés. Hát, tudtál mindent… büszke lehetsz.
Aida majdnem kiejtette a telefont reszkető kezéből. Fülig pirult a gondolatra, hogy Rafael és ő…
– Én a múltkor azt álmodtam, hogy megcsókoltál – írta vissza végül felbátorodva.
– Akkor vagy álmodozunk, vagy…
Az ezt követő találkozón azonban Aidának ismét csalódnia kellett. Amikor ugyanis felhozta ezt a témát, és félszegen arra utalt, hogy ez az álom talán rejtett vágyakból született, Rafael szinte megütközve nézett rá.
– A macskámmal is álmodtam már erotikusat, most akkor őt is meg akarnám dugni?
A lány úgy érezte, mintha pofon vágták volna, és egy szót sem tudott kinyögni erre az egyébként is költői kérdésre.

Egy jól sikerült séta után Aida írt egy üzenetet a férfinak, amiben megköszönte, hogy tanácsokat adott neki az aktuális problémáival kapcsolatban.
– Máskor is! – érkezett a felelet. – Hidd el, hogy fontos vagy és szép. Kívül is, belül is. Csak ki kell nyitni a szelencét
De amikor egy internetes beszélgetés alkalmával a lány félve megemlítette, hogy hiányzik neki Rafael, lehűtötte a válasz:
– Akkor mi a fasznak nem mondod? Attól még lehet találkozni, mert nem akarok rögtön lamúrt.
Aidát szörnyen megviselte ez a két véglet. Úgy érezte, felváltva eresztik rá a hideg és a forró vizet, egyet lépnek előre, kettőt hátra. A legrosszabb az volt, hogy sosem tudhatta előre, mire számítson.
A sárga tulipánt lefényképezte, és beállította háttérképnek a mobiltelefonján. Gyakran menekült ehhez a fotóhoz, hiszen annyira boldog volt, amikor kapta a virágot! Bár egy alkalommal kíváncsiságból rákeresett az interneten, mi a sárga tulipán jelentése, és hátrahőkölt, amikor azzal szembesült, hogy a reménytelen szerelmet jelképezi. Próbálta azzal nyugtatni magát, hogy Rafael nem tudatosan adott neki éppen egy sárga tulipánt.
A végletekben ugráló találkozók azonban egyre jobban megviselték lelkileg és idegileg. Amikor egy napon ismét sírva tért haza, hirtelen felindulásból írt egy hosszú e-mailt a férfinak, amelyben őszintén beszélt érzéseiről; arról, mennyire megviselik őt ezek a hangulatingadozások, az, hogy Rafael nem tudja, mit akar, és ezzel óhatatlanul is hitegeti őt. Azzal zárta a levelet, hogy inkább hagyják békén egymást.
Ahogy elküldte az üzenetet, abban a pillanatban meg is bánta. Három napot bírt ki a férfi nélkül, és ezalatt a három nap alatt is végig rá gondolt. Válasz nem érkezett a levelére.
Végül, vállalva, hogy ismét hülyét csinál magából, küldött neki egy sms-t:
– Nem bírom nélküled, hiányzol.
– Felfogtam az e-mailes litániát – jött a felelet.
– Beszéljük meg inkább személyesen! Mi lenne, ha sétálnánk egyet valamikor?
– Hogy tönkremenj mellettem? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
– Nem fogok tönkremenni. Kérlek!
Rafael nem válaszolt. Aida azonban nem akarta veszni hagyni a dolgokat, így ismét az e-mailküldéshez folyamodott.

„Csak szerettem volna bocsánatot kérni tőled. Eléggé bekattantam az elmúlt hetekben, túlreagáltam a dolgokat. Túlságosan megszédített, hogy annyi év után újra szerelmes lettem, mert azt gondoltam, olyat már sosem érezhetek többet. Ebből kifolyólag mohóvá és türelmetlenné váltam, egyszerre mindent akartam, tíz körömmel belekapaszkodni, hogy ne veszítsem el ezt az érzést még egyszer. Önző voltam, hiszen nem vettem figyelembe, hogy te mit akarsz, rád zúdítottam mindent, nem hagytam neked időt sem. Nem így kellett volna kezelnem. Ha tehetném, visszacsinálnám, de persze ez nem lehetséges, ezért annyit tudok csak tenni, hogy elnézést kérek, amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak.
Most már nem így csinálnám. Röhej, hogy egy idióta rózsaszín köd miatt elrontottam az eddigi viszonyunkat. Hiszen emberként sokkal fontosabb vagy számomra, az régebbről ered. De most már sajnos így alakult. Nem erőltetem tovább, hogy találkozzunk, mert nem szeretnék megint beleesni az önzőség hibájába, és nem szeretném, hogy rosszul érezd magad. Szomorkodni most már nem fogok ezen, mert nincs értelme. Csak jól akarom érezni magam, és előrenézni. Veled is már csak ezt szeretném, élvezni a közelségedet, beszélgetni, ahogy régebben, és nem tervezni semmit, csak úgy lenni. De ennek most biztosan nincs itt az ideje, mert túl sok kényelmetlenséget okoztam neked, és még el kell csitulnia. Benned is, bennem is. Azért remélem, egyszer majd visszatérhetünk egymáshoz mint régi jó ismerősök. Úgyis beálltunk már arra, hogy egy-két évre eltűnünk, aztán újra összesodródunk. Persze csak ha te is szeretnéd majd. Meglátjuk, mi lesz.

Ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer bocsánat, amiért így viselkedtem! Ha majd egyszer később volna kedved találkozni, azt örömmel venném, de erőltetni semmiképp nem szeretnélek, és azt sem akarom, hogy úgy érezd, rosszat teszel nekem, ha találkozunk.”

Miután elküldte ezt az üzenetet, kicsit megkönnyebbült. Őszintén remélte, hogy Rafael megérti őt, azt, hogy mi miért történt így. Ezután igyekezett elterelni a gondolatait, és lekötni magát az ügyes-bajos dolgaival. Működött is a dolog – egészen estig, amikor sms érkezett Rafaeltől.

„Tehát akkor átjössz?”