NovEmber

– Utálok vásárolni – morogta Rafael.
– Én is – vágta rá Aida durcásan. – De legalább társaságom legyen!
– Az a jó szívem fog egyszer még a sírba tenni...
Aida az egyik jó ismerősének szeretett volna ajándékot venni, és magával cipelte Rafaelt is. Amikor már a harmadik boltból jöttek ki üres kézzel, a férfi kissé türelmetlenül kérdezte:
– Van egyáltalán elképzelésed arról, mit keresünk?
– Nos... nem igazán – vallotta be Aida.
– Szuper! Akkor ha jól sejtem, plázákban fogjuk tölteni az egész estét.
– Nem, azért szeretném gyorsan letudni a dolgot.
– És ez nálad mit jelent? Tíz-tizenkét üzletet?
– Ne morogj már! Általában menet közben rá szoktam bukkanni a megfelelő ajándékra. De most az is nehezíti a dolgot, hogy legalább két dolgot kell vennünk.
– Miért?
– Mert a srácnak novemberben van a névnapja meg a születésnapja is.
– Hmm. Akkor ő egy NovEmber – jelentette ki Rafael, és jót röhögött saját poénján. Aida sötét pillantást lövellt felé, majd berángatta a következő boltba.
– Vehetnél neki egy parfüm-dezodor csomagot – ötletelt Rafael.
– Hogyne, aztán megvádol azzal, hogy biztos büdösnek tartom őt.
– Jaj már! Ez hülyeség. Én például kifejezetten örülök a hasznos ajándékoknak. Jobb, mint a fölösleges porfogók.
– Jó, akkor ezt veled kapcsolatban megjegyzem, de neki inkább mást találjunk ki!
Hosszas keresgélés után végül vettek egy könyvet és egy kulcstartót, rajta egy jópofa idézettel. Amikor már kifelé mentek a plázából, Rafael váratlanul megszólalt:
– Legalább Ember a családneve?
– Tessék? – pislogott Aida.
– Ha Ember lenne a srác vezetékneve, akkor tényleg ő lehetne NovEmber.
– Fárasztó a humorod – állapította meg a lány a szemét forgatva.
– Szerintem vicces volt.
– Hát, köszönöm, hogy elkísértél. Decemberben jövünk megint.
– Mi? Van DecEmbered is?
– Nem, de jön a karácsony...
– Jaj, ne! – nyögte Rafael. – Figyelj, nem érek rá. Hasmenésem lesz, húsz előadásom, kétoldali plázakerülésem és magas lázam...
– Na persze! – nevetett Aida, aztán elbúcsúztak a villamosmegállóban.