Foszlányok

Aida a félhomályos szobájában ült. Felhúzta a lábát, és átölelve térdét bámult maga elé. Gondolatok, beszélgetésfoszlányok, véletlenszerű emlékképek cikáztak a fejében – ezek összekötője Rafael volt.

„Ez nem erről szól, hidd el. Teljesen el tudnálak fogadni. Még két találkozó és meg is csókollak, persze csak ha te is szeretnéd.”

A lány ennél a sornál döbbent rá, hogy Rafael többet is el tudna képzelni, mint barátság. Ez megijesztette őt. Vagy talán nem is ez a legjobb szó rá. Inkább hirtelen érte. Ő akkor volt tizennyolc éves, talán még éretlenebb is a koránál, és csak az járt a fejében, hogy Rafael egyfajta lelki társ, egy különleges valaki az életében. De hogy szerelem? Ezen még sosem gondolkozott, és akkor sem mert eltűnődni a kérdésen. Csak egy dolgot tudott: nem akarja elveszíteni a férfit.

A jelek szerint Rafael is érezte, hogy ők ketten mennyire hasonlítanak egymásra.
– Miért van az, hogy magamat látom benned? – tette fel a költői kérdést többször is. Aida ugyanígy érzett.

Mindkettőjük érzékenysége és zárkózottsága miatt néha össze is szólalkoztak.
– Találkozzunk! Látni, ölelni akarlak – írta Aida a férfinak MSN-en keresztül.
– És miért? Hogy tönkremenjek? – kérdezett vissza Rafael, ami nagyon rosszul esett a lánynak. Hogyan is gondolhatja, hogy ő tönkretenné? Miért nem hiszi végre el, hogy fontos neki?
– Jó, akkor ne találkozzunk – pötyögte könnyek között, és választ sem várva kilépett a beszélgetőprogramból.

Csak másnap vette észre a férfi válaszát.

Írok egy esettanulmányt, bár amilyen hirtelen haragocska vagy, már nem látod.
Természetesen szívesen találkozom veled. Ezzel nincs baj. Az emberben lüktető húscsomó viszont elképzelhető, hogy félreüt. Egyszer. Majd többször. Én is érző ufó vagyok. És nem attól félek, mit szólnának mások, mert leszarom. Attól jobban, hogy kialakul valami, aztán te rájössz, hogy inkább egy korodbeli valakivel lennél boldog. Egyszer ezt már átéltem. Még egyszer nem akarom.
Ne haragudj, nem akartalak megbántani.

Aida tehetetlennek érezte magát.
– Én csak azt tudom, hogy nagyon fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy emiatt eltűnj az életemből – vallotta be később Rafaelnek.
– Eltűnni nem fogok. Szerintem kezelni tudjuk – felelte a férfi.

Mégis adódott olyan időszak, amikor megszakadt köztük a kapcsolat – nem sokkal azután, hogy Aida megismerkedett és összejött egy fiúval.
Bár boldog volt vele, de a lány sosem tudta elfelejteni Rafaelt.

„Mégis eltűntél” – küldött egy SMS-t a férfinak. Rafael néhány órán belül válaszolt:

Nem tűntem el. Sok a meló. Te éled az életed. Remélem, boldog vagy. Egyébként hiányzol.