Macskafogó

Aidára jellemző volt, hogy lépten-nyomon karcolásokat, kék-zöld foltokat szerzett – nekiment a fürdőszobaajtónak, beverte az asztal szélébe a térdét, de sokszor nem is emlékezett, honnan szerzett egy-egy sebet, csak utólag vette észre.
Egy napon, amikor Rafael és ő egy parkban ücsörögtek, a férfi jól megnézte Aida karján a legújabb szerzeményt, egy vékony vonalba futó horzsolást.
– Mi történt magával, Safranek? – tette fel a kérdést.
– Tessék? – pislogott a lány.
– Azt ne mondd, hogy nem láttad a Macskafogót!
– Hát... nem.
– Micsoda? Hogy lehet ez? Alapmű! – döbbent meg Rafael.
– Hallani már hallottam róla, csak eddig valahogy kimaradt – próbálta menteni a menthetőt Aida.
– Én imádtam! Gyerekkorom nagy kedvence.
– Mikori?
– '86-os. – Rafael hirtelen elhűlve nézett a lányra. – Jézusom... te akkor még nem is éltél! Már megint öregnek érzem magam! – temette az arcát a kezébe.
Ez gyakori téma volt köztük, a férfit ugyanis nagyon zavarta a köztük lévő tíz és fél év korkülönbség, és képtelen volt túllépni rajta. Aidát nem érdekelte az életkor, de hiába próbált arra rámutatni, mennyi közös van kettejükben, Rafael mindig a negatív végéről fogta meg a dolgokat.
Például amikor Aida megtudta, hogy a férfi nagy kedvence Ákos, lelkesen újságolta, hogy ő is szereti a munkásságát, különösen az „Ilyenek voltunk” című számát, amit gyerekkorában hallgatott sokat. Rafael ekkor is kétségbeesetten felnyögött, hiszen ő már tizenkilenc éves volt, amikor ezt a dalt játszották a rádiók. A lány szomorúan vette tudomásul, hogy ebből is rosszul jött ki.
– Nem vagy öreg! – korholta Rafaelt akkor is, most is. Aztán, hogy terelje a témát, így folytatta: – Képzeld, én évekig azt hittem, hogy Koós és Hofi macskaduettje a Macskafogó.
– Öreg hiba! Mondjuk, az sem mostani...
– '79-es.
– Egyéves voltam akkor, te meg még gondolat sem.
– Attól még szeretem. „Ott a farka, ott a farka...” – zendített rá Aida, mire Rafael kis híján félrenyelte a papírpohárból felkortyolt kávéját.
– Te! Ez azért elég kétértelmű – vigyorgott.
– Rossz az, aki rosszra gondol – csipkelődött a lány, és örült, hogy sikerült mosolyt csalnia a férfi arcára. – „Ott van, meg kell fogni a farkát, meg kell csípni a bőrét, el nem veszítjük.” – dalolászta tovább.
– „Jaj istenem, ott van, fele bent a lukban, másik fele kint van, azt kapjuk most el” – csatlakozott hozzá Rafael, és mindketten szanaszét dőltek a röhögéstől.
– Rémes ez a szöveg, erre csak most jövök rá – kacagott Aida.
– Igen. Még jó, hogy nem ez a Macskafogó. – Rafael tettetett szigorral nézett a lányra. – Pótolnod kell ezt a hiányosságot! Megnézetem veled.
– Oké, oké – mondta Aida. Titkon abban reménykedett, hogy ez a „megnézetem veled” azt akarja jelenteni, hogy együtt fogják megnézni. Ha pedig így van, máris szereti a Macskafogót!