Badarság extrákkal

Bár Aida mindig úgy érezte, Rafael és ő egyfajta lelki társak, de azért nem mindenben értettek egyet. Egy napon épp fent voltak a férfi lakásán, és tévét néztek. Az egyik adón belefutottak a Barátság extrákkal című filmbe.
– Hogy ez mekkora badarság! – morogta Rafael, amikor a film két főszereplője megegyezett, hogy baráti alapon lefekszenek egymással. – Badarság extrákkal!
– Most miért? – csattant fel Aida. – Nincs ebben semmi rossz.
Rafael úgy nézett rá, mint egy elmeháborodottra.
– Ne mondd már, hogy ez neked bejön! – méltatlankodott.
– Szerintem semmi megvetendő nincs abban, hogy barátok, és mellette csak úgy kötetlenül...
– Fúj! Ez csak szerintem beteges?
– Már miért lenne az? – háborodott fel Aida.
– Kislány, nekem vannak barátaim és vannak szeretőim, de a kettőt ne keverjük már, könyörgöm! Eleve, aki nekem a barátom, arra képtelen lennék potenciális szexpartnerként tekinteni. Olyan, mintha a testvéremmel csinálnám – borzongott meg Rafael.
– De ha egyszer ott van köztük a kémia... – erősködött a lány.
– Hát, ha köztem és egy nő között megvan a kémia, akkor az semmiképpen nem lehet a barátom! – jelentette ki Rafael.
– Én a barátod vagyok? – szaladt ki Aida száján, majd amikor felfogta, mire is kérdezett rá, nyelt egy nagyot. Basszus!
– Mi? – bámult rá Rafael.
A lány úgy gondolta, innen már nincs visszaút. Ebbe jól beletenyerelt, de ha már így történt...
– Én a barátod vagyok? – ismételte meg a kérdést. – Vagy velem el tudnád képzelni, hogy... lefeküdjünk?
Tessék, kimondta. Most nyíljon meg a föld, vagy szakadjon rá a plafon...
Hosszasan bámulták egymást. Rafael rezzenéstelen arccal, egyenesen a szemébe nézett. Aida lélegzet-visszafojtva várta a választ. Mégis mi ütött belé? Miért kérdezett erre rá? És... miért olyan vonzó gondolat, hogy Rafael és ő...
Válaszoljon már! Semmit sem lehetett leolvasni a férfi arcáról. Vajon gondolkodik a dolgon? Vagy tudja a választ, és azon tűnődik, merje-e mondani?
A megdermedt pillanatot Rafael mobiltelefonjának megcsörrenése törte szét. A férfi elkapta a tekintetét róla, és a készülékért nyúlt.
– Mondjad! – szólt bele. Hallgatott egy ideig, majd folytatta: – Mit tudom én, majd a következő haknin...
Aida sóhajtva fordult el. Utálta, hogy Rafael mindig hosszasan elcseverészik mindenkivel, aki felhívja, még akkor is, ha épp vendége van. Körülbelül tíz percig beszélt most is a hívójával, aztán letette, és felpattant a kanapéról.
– Idióta ez a Gábor – mormogta. – A múltkori előadás után is, amit leművelt... Na, gyere, lassan indulnunk kell, hatkor jelenésem van a színháznál.
Aida csalódottan vette tudomásul, hogy a felvetett témának annyi. Most aztán gyötörheti a kíváncsiság, ráadásul még hülyét is csinált magából. Vajon szóba fog még ez valaha kerülni köztük?...